Tudatosodás Kontra Téli Ünnepek Körüli Fogalomzavar
A fogalomzavar nem szép dolog. Gyakran konfliktus, meg nem értés, akár még háború is lehet belőle. Ezért jó néha áttisztázni az elmékben és a gyakorlatban is azt, hogy mit és miért tesz meg az ember magáért, szeretteiért, másokért. Nem árt, ha tisztában vagyunk környezetünk szokásaival is, hogy ne vezessen félreértéshez és rossz események sorozatához a saját tudatlanságunk. És ez nem csak a hitrendszerre vonatkozhat, hanem bármilyen együttélésre másokkal.
Már azt sem tudjuk, mit jelentenek az ünnepek számunkra? Gyertyát meggyújtottam , oszt' jóvan?
Nemrég volt advent első vasárnapja. De mi is ez az ünnep? Jézus születése? Napfordulóra való készülődés? Hanuka? A Fény születése? Mikulás? Luca? A szeretet ünnepe? Miért akarják ráerőltetni egyes népek a saját ünnepeiket másokéra?
Hát, véleményem szerint ezeket a kérdéseket mindenkinek magának kell eldöntenie. Mert minden ünnep annyit ér, amennyire az ember értékeli. Meg ahogyan értékeli, amilyen szemüvegen keresztül szemléli, amilyen jelentéstartalommal bír számára, és nem utolsósorban, ahogyan sikerül. Mert csak azt tudja igazán értékelni az ember lánya vagy fia, amennyit éppen ott megél, és ami őt igazán megérintette.
Az emberek általában nagyon szeretnek ünnepelni, örömmel választják ki és készítik el az ünnephez tartozó ételeket, tárgyakat, ajándékokat. Mindannyian szeretjük méltóképpen megünnepelni azt, amiben hiszünk, azt, amit szeretünk. Valahogyan az ünnep egy misztikum. Rákészülés, varázslat, hangulatok, illatok, ízek misztériuma. Együtt vannak, akik összetartoznak. Ilyenkor minden kicsit más. Megváltozik még a levegő zizegése is.
Manapság a világon, a legtöbb helyen már nem üldöznek senkit sem vallási nézetei miatt, tehát maximum csak furcsán nézhetnek egymás különbözőségére az emberek. Holott, ameddig más szabadságát, akaratát nem korlátozzák, nem bántják a másikat, addig minden felekezetnek, vallásnak joga van vallását, hitét gyakorolni.
Nyilván való, hogy az eltérő kultúrák együttélése számottevő feszültséget gerjeszthet, mert ha pl. összeköltözik két eltérő habitusú ember, eltérő szokásokkal, már akkor is hatalmas feszültségek keletkezhetnek. Nemhogy négy-öt vagy annál is több nemzet, vallás, hovatartozás, nézet "összeköltöztetésénél" .
Legyünk okosabbak, és ne acsarkodjunk csak amiatt, mert valaki nem "ugyanazt a követ fújja" , mint mi. Tegyük a szívünkre a kezünket : jobb lesz nekem attól, ha vérre menő vitákat nyitok olyan dolgokról, ahol ott sem voltam, és emberek leírásai alapján próbálom rátukmálni a saját igazságomat a hitrendszer -beli nézetekről valakire? Jobbak lesznek tőle a mindennapjaim? Megjavul tőle a családi életem, párkapcsolatom?
És most jön a fogalomzavar második állomása. Megtartjuk az ünnephez kapcsolódó cselekedeteket, de, ha már tartunk valami megemlékezést, szertartást, akkor azt nem úgy illene, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mit miért is csinálunk valójában? Ha már esetleg hajlamosak vagyunk pálcát törni mások kultúrája felett, de még a saját kultúránkkal sem vagyunk képben. . .?
Érdeklődjünk bátran utána az ünnepek mögöttes tartalmának, és meg lehet figyelni, hogy az ételt és az italt is másképpen fogjuk ezeknek a megismerése után a szánkhoz emelni. Lehet, hogy megváltoznak az ajándékozási szokásaink is. Kizökkenhetünk a mindennapok rutinjából, és úgy érezhetjük, hogy tetteink különleges jelentőséggel bírhatnak.
Egy csomó leírást találhat az ember az ünnepekről,(Én is szólok majd később pár ünnepről) ezért én ezt nem részletezném, hanem inkább arról beszélnék, hogy néha fontos lehet az, ha az ember tényleg át tudja élni lelki és szellemi szinten is, amit tesz. Mégiscsak más leülni a megterített ünnepi asztalhoz úgy, hogy tudom, hogy a mákos beiglit azért eszem, hogy gazdag legyek, vagy pedig úúúú, benyomtam három mákos beiglit, de rosszul vagyok tőle, már azt pont nem kellett volna. . . .
Viccesen szólva : Mert azért tudat alatt sejtettük, hogy azt még MEG KELL ENNI, ha kidurranunk, akkor is!
