2015.11.27. November Utolsó Péntekje - Ne Vásárolj Semmit nap!
"A NE VÁSÁROLJ SEMMIT NAP vidám és kritikus tiltakozás a nyugati túlfogyasztás, a jólét, a vagyon egyenlőtlen elosztása, és a reklámnak a mindennapi életünkre gyakorolt hatása ellen. A ne vásárolj semmit! napot 1992-ben kezdeményezte a kanadai Ted Dave, aki a reklámszakmában dolgozott. Ezáltal akart tiltakozni a reklámok szüntelen túlfogyasztásra való ösztönzése ellen. Mottója az volt: Ami elég, az elég! Azóta egyre több ország vette át a Ne vásárolj semmit! napot."
Járatokban kell járkálnod a lakásban a sok feleslegesen megvásárolt cucc miatt?
Nem tudod eldönteni azt, amikor hazahozod a fejes salátát a boltból, hogy most azonnal dobd ki a kukába, vagy várj egy hetet, ameddig fogyaszthatatlan lesz?
Varázslat típusú fizetésed van? Mire odanézel, már el is tűnt?
Megbántad már, hogy karácsonykor felvetted a hitelt a plazmatévére, márciusban az okostelefonra, tíz évvel ezelőtt meg a kocsira? És most ehetsz parizert kenyérrel . . .
Na, az ilyen dolgokra való megemlékezés végett jött létre ez a nevezetes ünnep, amikor az emberek igyekszenek kimutatni tudatosságukat a vásárlási szokásaikkal kapcsolatban. Itt csak beleröfögök egy kicsit, hogy, ha eddig tudatosak lettek volna, akkor nem kellene ezen az ominózus napon megemlékezni az év további 365 tudattalan napjáról. :)) Pálcát azonban nem törhetek senki felett, hiszen mindannyian beleeshetünk néhány hibába - (talán még Én is) :))
Ha már valaki amúgy is a vásárlás mellőzésére kárhoztatja magát ezen a szép napon, és felszabadul egy "csomó" ideje, akkor már igazán el-elmélkedhet a saját szokásairól, amik a vásárlással kapcsolatosak, mert ez fényt deríthet az élete különböző pontjainak értelmezésére.
Lehet, hogy a fogyasztói szokásaiddal kapcsolatos dolog fog rádöbbenteni arra, hogy eddig miért voltál sikertelen a szerelemben.
Lehet, hogy párhuzamot fogsz vonni a szűkmarkúságod és a szegénységed között.
Megtörténhet, hogy rájössz, hogy bizonyos dolgokat vásárlással próbáltál pótolni az életedben, holott neked igazából csak egy kis odafigyelésre lenne szükséged.
Spirituális és embertörténeti szempontból a vásárlás egy fajta vadászat. Szükségem van rá, rákészülök, becserkészem, meglátom, megszerzem, az enyém. De, ha már a zsákmánnyal hazafelé menet meglátok egy szeder bokrot, finom,édes fekete szedrekkel, akkor azt sem fogom ám otthagyni. . . Kell nekem, hogy az életem jobbá váljon tőle.
De mi is történik ilyenkor? A saját erőnket, befektetett munkánkat cseréljük tárgyakra,élményekre,stb. . Mivelhogy manapság nem csak úgy eltulajdonítunk valamit, hanem fizetünk is érte. Tehát, megfigyelhetjük vásárlásainkon keresztül, hogy az élet többi területén hol vagyunk hajlamosak kisiklani, vagy éppen hol élünk teljesen józan életet.
Minden akciósat megveszünk, mert ilyen áron vétek otthagyni?
Ilyenkor általában félelmeink vannak a megélhetéssel és a létbiztonsággal kapcsolatban. Kaphat az ember olyan programot, neveltetést , hogy mindig harci készültségben kell lennie, sohasem tudhatja, mit hoz a holnap. Pedig eddig is mindig volt valami. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy.
Érdemes elmorfondírozni azon, hogy a kevesebb néha több. Egy jobb minőségű termék például hetekkel, hónapokkal, évekkel tovább tarthat. (Élelmiszertől kezdve bútorig)
A reklámok miatt vásárolunk?
Hagyjuk magunkat bedőlni a reklámoknak.... is? És még minek? Aki jobban és erősebben mondja a magáét? Mi meg hagyjuk magunkat? A hiszékenység csapdája. Most komolyan egészségesebb, boldogabb és jobb életem lesz, ha megveszem a robotporszívó nyócezerkettőszáz-hatot?
A kérdést fel kell tenni : Hol vagyok még ilyen hiszékeny az életemben? Csak annak hiszek, amit hallani akarok? Szoktam a tényeket is megvizsgálni?
Csak úgy vásárlás? Vásárlás - Csak úgy?
Aki válogatás nélkül, minden kis bizgentyűt megvesz, annak általában nem jut a nagyobb horderejű dolgokra. Ez is egy fajta túlbiztosítás, ami inkább egy kézigránát kibiztosítása. Őneki mindenből kell, mert ettől színesebbnek érzi az életét. Így a munkájában és az emberi kapcsolatokban sem tud egy dologra koncentrálni, nem is érzékeli, hogy nem tud összpontosítani a nagyobb horderejű dolgokra. Erre mondják, hogy sok bába közt elvész a gyerek.
Leértékelik saját és általában más munkáját is, a mennyiséget a minőség elé helyezik. Gyakran érzik úgy, hogy még ezt meg azt a kis élvezetet megengedhetik maguknak, mert nekik úgyis csak ennyi jutott.
Ne legyünk kishitűek, főleg ne magunkkal szemben!
Építsük - szépítsük életünket ésszerűen, használjuk ezt az ünnepet arra, hogy a felismeréseink által gazdagodjunk anyagilag és szellemileg is! Ha jól csináljuk, egy év múlva ránk sem fognak ismerni, olyan gyarapodásban lehet részünk!
