2015 November 2. Halottak Napja - Babi Néni

Hagyományok, és amit a szívünkben hordozunk

 

Ilyenkor ősszel, október 31. Helloweenkor, November 1-én Mindenszentekkor és November 2-án, Halottak Napjakor úgy véli a néphagyomány, hogy elvékonyodik az élők és holtak világa közötti határ, és ilyenkor könnyebb kapcsolatba lépni az elhunyt családtagokkal, emberekkel, szentekkel. Ilyen tájban kimennek az élők a holtak sírjához, szépen rendbetenni a sírhelyet, gyújtani gyertyát az elhunytnak, és szólni pár szót vagy hosszasan beszélgetni egy-egy szerettükhöz. Vannak, akik még ételt is felszolgálnak a néhai rokonok lelkének.  

Az emberekbe ösztönösen bele van kódolva, hogy tartsák a kapcsolatot a számukra fontos személyekkel, néha a haláluk után is. Itt meg kell jegyezzem, hogy ez néha el is szokott fajulni, mert a túlzott ragaszkodás, vagy egyéb malőr miatt az elhunyt lélek néha ittmarad, és ez bizony sok bonyodalmat okozhat. Nem mindig örülnek neki a holtak, ha zargatják őket. Még, ha jeles nap van, akkor sem. Hiába, az emberek miután meghalnak, akkor sem lesznek mindenhatóak, mindentudóak és szentek. 

Minden esetre ez az időszak alkalmas arra, hogy ha szükségét érezzük, akkor beszélgessünk azokkal a szeretteinkkel, akik már nem élnek, mert ezen a pár napon könnyebb a kommunikáció a két világ között. Általában mindenkinek van egy egyéni nyelvezete, jelrendszere, amin keresztül értelmezi a kapott üzeneteket. Az év többi napján általában spirituális szakember segítsége, szaktudása szükségeltetik a kommunikációs csatornák kinyitásához és biztonságos használatához.

Miközben kommunikálunk halott szerettünkkel, megjelenhet egy kósza fénysugár, egy fuvallat, illat, zene, különböző érzések és gondolatok, bármi. 

 

 

 

 

 

 

"Beszélgetés" Babi Nagymamám Szellemével

 

Én személy szerint a nagymamámmal szerettem volna felvenni a kapcsolatot. Ő volt az a személy az életemben, aki még az általam hőn utált parizeres-vajas kenyeret is úgy tudta nekem elkészíteni és elém tenni, hogy jólesett azt elfogyasztani. Ő nem is tudta, hogy utálom ezt az ételt, mert mindig nagy lelkesedéssel ettem, amikor Ő készítette el nekem. Nagyon szeretett engem és én is őt.

Nagy reményekkel ültünk le a párommal,hogy halottak napján beszélgessünk egyet Babival, az elhunyt Nagymamámmal. Tudtam, hogy mindig is szerette volna, hogy találjak valakit, aki hozzám illő pár, mert ő még olyan régimódi nő volt, aki azt tartotta, hogy egy férfi akkor lesz igazán férfi, amikor is lesz egy takaros felesége. Azt hittem, hatalmasat és jóízűt fogunk trécselni, és ezért kicsit csalódás volt számomra a viszontlátás, mert nagyon rövidre sikerült a beszélgetés. 

Megtettem a szükséges előkészületeket a szertartás lebonyolításához, kitakarítottam, rendet raktam, füstölőztem, gyertyát gyújtottam, satöbbi, és leültünk a párommal egymással szemben, és megfogtuk egymás kezét. 

Kértem a Nagymamámat, hog jelenjen meg nekünk. Vártunk. Semmi. Megint megkértem. Semmi. Valami nem stimmelt. A szomszédból áthallatszott valami Tvműsor, ebédcsörömpölés, székhúzogatás, ami számomra zavaró volt, bár így jobban belegondolva értelmezhettem volna égi jelnek, mert amit hallottunk, az totálisan jellemző volt Babi nénim emlékére. Ő is imádta a földi élvezeteket, mindig nála gyűltünk össze hétvégente és várta a családot ebéddel, finom ételekkel-italokkal, háttérben pedig mindig ment a TV. 

Úgy döntöttem, hogy inkább menjünk egy másik helyiségbe, ahol nagyobb a nyugalom. Át is mentünk.  

Megint ráhangolódtunk a kapcsolatteremtésre. Megint kértem a Nagymamámat, hogy jelenjen meg nekünk. Vártunk. Mintha éreztem volna őt, de semmi szokatlan nem történt. Kértem, hogy adjon jelet magáról, amire felfigyelünk, ami számunkra szokatlan, és tudjuk belőle, hogy ő az. 

Szinte azonnal egy rendkívül hideg, jeges szellő végigsuhant a kezünkön. Félreérthetetlen volt. Annak ellenére, hogy ilyet nem minden nap tapasztalhat az ember, nem váltott ki belőlünk riadalmat, valószínűleg azért is, mert inkább velünk szimpatizáló volt a jelenés, nem pedig ellenséges.

Megkérdeztem tőle, hogy hogyan érzi magát mostanság. Úgy éreztem, hogy jól érzi magát, de nem akartam a véletlenre bízni, ezért megkértem, hogy mostantól válaszoljon úgy, hogy ha igen a válasz, érintse meg az arcomat, és, ha nemleges, akkor pedig a testem bármely egyéb részét. 

Jött is a jeges fuvallat, és az arcomat érintette.

Megkérdeztem Babitól, hogy már új testben van-e. 

Igen, abban volt már. 

Megkérdeztem, hogy milyen az a létforma, amiben ő most él, és, hogy mit lát pontosan maga körül.

Ebben a meditatív állapotban, lelki szemeim előtt megjelent egy, a villanykörtéhez hasonlatos izzószál, amely olyan volt színre, mint egy villám. A testem, mintha elkezdett volna nőni, egészen a felhők fölé, és ekkor bal kéz felől egy hatalmas bolygót láttam, mely vörös volt. Akkor értettem meg ezen látomást és víziót, hogy egy másik naprendszerben élhet most Ő, amelynek a mi napunknál lényegesen nagyobb és vörösen izzó csillag ad életet. A vörös nap hatalmas teste teríti be az égboltot, amelyben lassan forgó szürkés foltok láthatóak, és a bolygó égboltja, színei is eltérnek a nálunk megszokottól és tapasztalhatótól. 

De mielőtt alaposabban kérdezhettem volna utána nagymamám "új" életének, megcsapott egy furcsa érzés. Úgy éreztem, hogy valami mintha nem lenne teljesen rendben, ezért megkérdeztem tőle, hogy szívesen válaszol-e a kérdésemre.  

Nemleges volt a válasz. Lelki szemeim előtt az jelent meg, hogy nehezére esik neki visszajönni, ebbe az életbe, mert a mostani élete sokkal jobb, mint ez volt. 

Nem akartam erőszakoskodni vele, ezért elmondtam neki gondolatban, hogy nagyon szeretem, és, hogy mindig szeretettel fogok rá gondolni, és, hogy sajnálom, hogy csak ilyen rövid időre sikerült kommunikálnunk, de megértem, hogy ő már ott jobban érzi magát, és nem szeretné, ha zargatnánk. Valami hasonlót éreztem felőle, hogy ő is szeret engem, de a múlt az elmúlt, és számára a továbblépés a jó és kellemes út.

Még a lábunknál éreztük, hogy hideg van, de az már nem az ő lénye volt, csak egyfajta "utóhatás". 

 

 

 

Magad Uram, ha Szolgád Nincsen - A Tarot Kártya Válaszai az Eset Kapcsán

 

 

Mivel nagyon felkeltették az érdeklődésemet ezek az élmények, ezért feltettem pár kérdést a Tarot kártyának is, ha már Babi nagyimnak nem tudtam személyesen feltenni. 

Az egyik kérdésem arra vonatkozott, hogy az az izzószerű villámocska-e a Nagyim új létformája. 

A Toronyt húztam válaszul, ami ebben az esetben igent jelentett. Az volt még a külön érdekessége, hogy a lapon látható repedt torony darabja nagyon hasonlított az általam látott "izzószál" sziluettjéhez. 

További kérdésem volt, hogy most valami fénytest-e az, amiben él, és igen volt a válasz. A Tarot kártya szerint azért is kaphattunk ilyen tiszta és egyértelmű válaszokat, mert ahonnan jött az üzenet, ott sokkal jobban tudnak bánni ezekkel az általunk spirituálisnak nevezett energiákkal, és nem akkora kunszt nekik üzeneteket közvetíteni. Állítólag egyébként Nagyanyám a mostani földről jelentkezett, csak több millió év távlatából. 

Még egyszer rákérdeztem az ottani környezet mibenlétére, ahonnan Nagymamám jött, és a Csillag kártyát húztam, ami szépen illusztrálta a kommunikáció alatt látottakat.

 

 

 

Utózönge

 

Mivel én magam egyelőre (Legyünk optimisták az egyelőre szóval kapcsolatban) nem tudok időt utazni és dimenziót ugrálni, ezért kénytelen vagyok beérni ezekkel, a néha emberi ésszel nem annyira értelmezhető válaszokkal. Minden esetre érdekes volt számomra is ez a tapasztalás, legalábbis izgalmasan telt ez a nap. Továbbra sem került a kedvenc elfoglaltságaim közé a szellemekkel való kommunikáció, mert nagyon fárasztó volt, és, hát nem hozta el számomra a várt reményeket, hogy végre most majd egy jót beszélgetünk Babival. Sebaj. Ez az élet rendje. Végül is szép tanítás volt ez arról, hogy nem szabad a múltunkban élni, hanem annak kell örülni, abban kell létezni , ahol éppen vagyunk, és amit éppen csinálunk. Nem szabad elaprózni magunkat és beleragadni egy-egy helyzetbe és szituációba. 

Mivel mindketten eléggé elfáradtunk a kommunikáció során, kicsit pihentünk és utána úgy döntöttünk, felfrissítjük magunkat egy sétával a temetőben. Mindenszentekkor és halottak napjakor mindig sötétedés után szeretek menni a temetőbe, mert ilyenkorra már a legtöbb ember lerótta a kegyeletét a síroknál, és a sok mécses és gyertya már-már nem is sejtelmesen pislákol a sötétben, hanem kivilágítja a temetőt, és inkább hangulatos, mintsem ilyesztő a hely.